A fővárostól mintegy 110 km-re található Salgótarján, mely a Karancs, a Medves és a Cserhát hegységek találkozásánál, a Zagyva és a Tarján- patak vízgyűjtőjének a völgyében helyezkedik el. Tájkataszter tekintetében az Észak-magyarországi medencék nagytájon, a Felső-Zagyva-Tarna középtájon, azon belül pedig a Zagyva-völgy és a Medves-vidék kistájon terül el. A XVIX. században még kis faluként ismert Salgótarján a 20. század közepére hazánk egyik jelentős ipari és bányászati központja lett (Cs. Sebestyén K.–Szvircsek, F. 1997). 1950-ben megyeszékhellyé tették, majd 1994-ben a megyei jogú városi címet is megkapta. A magyar-szlovák határ mentén található település legfontosabb közlekedési útja az utóbbi évtizedben kiszélesített 21-es főút, mely biztosítja az összeköttetést az M3-as autópályával és ezáltal Budapesttel is. Határon túli folytatása a 71-es főút. A város kialakulása során igazodott a természetföldrajzi viszonyokhoz, így a völgyi jelleg nagyban formálta mai képét.

Jelenlegi területe 16 városrész egyesítésével jött létre, melyek közül 5 korábban önálló község volt. 2006-ig Somoskőújfalu is Salgótarján városrésze volt, de a 2004-ben tartott helyi népszavazáson a lakói az elválást választották, így újra önálló község lett. Fontos megjegyeznem, hogy bár hivatalosan külön település, a köztudatban még mindig úgy él, mint Salgótarján része. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a tömegközlekedés egységes maradt. A mai település jelentősebb városrészei a Belvároson kívül Somoskő, Salgóbánya, Zagyvaróna, Rónafalu, Rónabánya, Baglyasalja és Zagyvapálfalva. A városközpont mellett a lakótelepek azok, melyek sok embernek nyújtanak otthont. Ezek közül a jelentősebbek: Beszterce- lakótelep, Kemerovo- lakótelep és Gorkij- lakótelep. (Salgótarján TAK 2017)


Nyomtatás